Még január elején kaptam levelet egyik régi kedves olvasómtól, Zsuzsától, és az ő kérésére készültek el a bábok a “Terülj, terülj, asztalkám!” c. meséhez. Röviden idézek a leveléből:

” Azt írtad a játéktárban, hogy javaslatokat és ötleteket is szívesen fogadsz, ha a munkánk során valamire szükségünk lenne. Én már régebben is írtam javaslatokat, amelyeket elkészítettél ( a medvés és a foglalkozások) és nagyon hasznos volt számomra, köszönöm szépen.

Most éppen a “Terülj, terülj asztalkám’ témakörhöz keresek anyagokat. Farsang előtt ehhez a meséhez kapcsolódva szoktunk erről projektet tervezni, a terítés, az étkezés is ebben szerepelnek és ehhez kapcsolódnak a mondókák, dalok. Ehhez az egészséges táplálkozás játékcsomagot szoktam még kapcsolni. Szerintem ez a mese feldolgozással, illetve feladatokkal több óvodapedagógus számára is hasznos lehet.”

 

Én is úgy gondolom, hogy ez a mese nagyon érdekes a gyerekek számára! Ha már te is mesélted nekik, biztosan hasonló tapasztalatod van…hiszen az aranyszóró szamár, és az “Üssed, üssed, botocskám!” mindig nagy derültséget vált ki a mese közben!

 

Én azért szeretem a nyomtatható bábokat, mert…

 

  • könnyű velük előadni a meséket akár egyedül is – hiszen el lehet készíteni úgy, hogy a bábok megállnak az asztalon,
  • minden szereplő megvan egyben, nem kell keresgélni, rajzolni, csak ki kell nyomtatni és kész,
  • a bábozás után a gyerekek is bármikor elővehetik a kis figurákat és játszhatnak vele, mert egyszerűen lehet rakosgatni őket ide-oda,
  • nem csak a mesét játszhatják el újra- és újra, hanem saját történeteket is kitalálhatnak a szereplőkkel,
  • egyszerre többen is részt vehetnek a játékban, főleg ilyen sok szereplős mesében.

 

Természetesen nagyon szeretem a textil bábokat, kesztyűbábokat is, mert számos más lehetőséget nyújtanak: többféle mozdulatra képesek, kifejezőbbek, sokszor élethűek, mellettük viszont nagyon hasznosnak tartom az egyszerű papír-bábokat is.

Ha számodra is hasznos kis eszköz az egyes mesékhez tartozó nyomtatható báb készlet, akkor nézd meg a “Terülj, terülj, asztalkám” mese bábjait is!

A mesének többféle változata is ismert: az egyikben egy kecskét is legeltet a három fiú, és az apjuk azért kergeti őket világgá, mert a kecske nem lakik jól. Ezt el tudod olvasni például ezen az oldalon.

Ezért találsz a bábok között egy kecskét is – felhasználhatod akár más állatos mesékhez is.

 

 

 

 

A másik, kecske nélküli, egyszerűbb változatot elolvashatod például a Mesemorzsa oldalán.

“Volt egy szegény ember, annak három fia. A legnagyobbikat Nyakiglábnak, a másodikat Csupahájnak, a legkisebbiket Málészájnak hívták. “

 

 

A javaslatom ezúttal is az, hogy a bábokat nyomtatás után lamináld (főleg, ha a gyerekek is használják majd), és ragaszd fel egy papírguriga darabra. Így könnyen megállnak majd és akár egyedül is el tudod játszani a mesét.

Nyakigláb számára – mivel elég magas – egy hosszabb papírguriga szükséges majd.

 

“Elindul a legnagyobbik, Nyakigláb. Találkozott egy öreg emberrel, az felfogadta szolgának egy esztendőre. Ahogy elmúlt az esztendő, az öreg azt mondja neki:

— Adok neked egy asztalt, amiért jól szolgáltál. Ennek csak azt kell mondanod: — Teríts, teríts asztalkám — és lesz rajta mindenféle!”

 

 

Az asztalka is egy papírgurigán áll, és a sok finomság úgy kerül a tetejére, hogy egy vastagabb kartonpapír csíkra (vagy spatulára) vannak felragasztva az ételek, és ezt egyszerűen beleállíthatod a gurigába.

Megpróbáltam ezt is lefotózni, remélem látható és érthető a kép alapján. Amúgy szerintem egyszerűen egy kis gyurmaragasztó darabkával is oda lehet rögzíteni az ételeket.

 

 

 

“Talált útjában egy kocsmát, oda is betért. Bement mindjárt egy szobába. Teríttetett az asztallal. Jóllakott, aztán kért egy pohár bort. De amíg benn volt, a kocsmáros megleste, hogy mit csinál. Látta, hogy milyen asztala van ennek a legénynek.

Ahogy este lett, lefeküdtek. Nyakigláb is jó mélyen elaludt. A kocsmáros meg csak belopózott és a csodaasztalt kicserélte egy másikkal, amelyik pontosan olyan volt, mint Nyakiglábé.”

 

 

 

 

Szerintem nem feltétlenül kell a mese minden egyes kis részletét vizuálisan megjeleníteni, hiszen jó, ha a gyerekek fantáziájára is bízunk egy-két dolgot.

De ha szeretnéd, használhatod a fogadót háttérnek. Ebből van egy kisebb, A/4 méretű, és egy nagyobb, amit két A/4 oldal kinyomtatásával tudsz összeragasztani. (Khm, most látom, hogy az enyém elcsúszott kicsit a nagy sietségben, de legalább látszik, hol van összeragasztva 🙂 .)

Ha egy keményebb kartonra, papírdobozból kivágott lapra ragasztod fel a házikót, akkor bárminek nekitámaszthatod a bábozás során, meg fog állni. Akár egy doboz oldalára is ráragaszthatod és kész!

A háttér még arra is jó, ha a legények a mese szerint elmennek aludni, csak elrejtjük a ház mögé őket.

 

“Elindult most már a második gyerek is, a Csupaháj. Az is ahhoz az öreghez érkezett, akinél Nyakigláb szolgált. Ott is megfogadták egy esztendőre. Mikor kitelt az idő, az öreg őt is magához hívta.

— Fiam, a szolgálatodért neked is adok valamit. Itt van egy szamár! Ennek csak azt kell mondani: — Tüsszents, tüsszents, csacsikám! — s annyi aranyat tüsszent neked, amennyit csak akarsz!”

 

 

 

A csacsihoz tartozó pénzkupac külön szerepel, így amikor a csacsi “tüsszent”, mindig oda teheted, ahová szeretnéd.

 

Végül Málészáj is megkapja az ajándékát, és a fogadóban elő is kerül a zsákból….

 

“— Ki a zsákból, furkócskám! — verd meg a kocsmárost!

A furkó csak kiugrott a zsákból, neki a kocsmárosnak és csihi-puhi, elkezdte porolni. A kocsmárosnak hamar elege lett a verésből, elkezdett jajgatni:

— Jaj, jaj! Hagyd abba a verést, barátom, visszaadok mindent,

amit a bátyáidtól elloptam.”

 

 

 

 

 

A lenti képen láthatod, hogy a szereplők között van két öregember, az egyik a fiúk apja, a másik pedig akinél szolgáltak. Természetesen ezt is bízhatjuk a gyerekek képzeletére, de ha szeretnéd, fel tudod őket használni.

 

 

 

Szeretnéd letölteni és használni az itt látott tartalmat? Csatlakozz hozzánk!