Oldal kiválasztása

Nagyon sokan kértétek az elmúlt időszakban,hogy az egyik legkedvesebb tavaszköszöntő meséhez, a “Nagytakarítás a Napnál” c. történethez készítsek bábokat. Én is nagyon szeretem ezt a kis mesét, és ebben a tavaszváró márciusi időszakban igazán aktuális, úgyhogy elkészítettem hozzá a szereplőket. Most már nagyon sok meséhez készültek bábok, így  lehet, hogy néhány szereplő ismerős lesz a számodra korábbi mesékből  🙂 .

 

Miért bábozzunk, meséljünk?

 

Az anyanyelv elsajátítás folyamata, a beszédfejlődés, a kisgyermekkori kommunikációs tapasztalatok nagyban befolyásolják azt, hogyan tud majd egy kis elsős megtanulni  olvasni. Bármilyen furcsa, a gyerekek nem kimondottan az iskolában tanulnak meg írni olvasni, csak az iskolában érnek el egy folyamatnak a végére, ami már a születéskor elkezdődik. Ahhoz, hogy sikeres legyen az olvasás tanulás folyamata, az azt megelőző apró lépéseknek is meg kell történniük, amelyek biztos alapként fognak szolgálni a tanulás során. Nagyon sokat jelent egy kisgyermek számára, ha:

 

  • már a születésétől kezdve (sőt még azelőtt) hall dalocskákat, mondókákat,
  • játszanak vele ölbéli játékokat,
  • minden nap hall mesét,
  • sokat beszélgetnek vele a hétköznapi dolgokról, az élményeiről,
  • sokféle tapasztalatot szerez sokféle környezetben (természet, utazás, vásárlás stb.), amelyek során gyarapszik szókincse és gondolkodása is fejlődik,
  • vannak saját könyvei, amelyekből akár önállóan is “mesélhet”,

 

egyszóval rengeteg lehetőséget kap arra, hogy a nyelvi fejlődés folyamatában támogatva legyen. A bábozás, bábokkal való játék is nagyszerű terep a gyerekeknek az anyanyelvi készségeik gyakorlásához, miközben jó szórakozást is nyújt a számukra.

Ha mi mesélünk nekik egy történetet bábok segítségével, akkor a bábelőadás segít a figyelmük fenntartásában, és ösztönzi őket arra, hogy ők is kipróbálják a bábjátékot.

 

  A bábokkal saját történeteket is kitalálhatnak és eljátszhatnak, így máris előtérbe kerül a fantázia, kreativitás, gondolkodás, a szövegalkotás, és a beszédkészség.

Az elkészült báboknak tehát nem csak az a szerepe, hogy színesítse az általad előadott mesét!

A mese elmondása után a gyerekek játékába is bekerülhetnek igényeik szerint a szereplők. Akár az eredeti történetet, de akár más-, kitalált mesét is eljátszhatnak vele, de akár énekelhettek, mondókázhattok is velük – mindegyik tevékenység nagyszerűen fogja támogatni a fejlődésüket. Jöjjön tehát a mese, és közben láthatod is az elkészült szereplőket.

 

Nagytakarítás a Napnál

 

Egyszer egy hatalmas nagy felhő úgy eltakarta az eget, hogy három napig nem lehetett látni a napot. A kiscsibéknek nagyon hiányzott a napsugár.

– Hová tűnhetett a napocska? – kérdezték. – Keressük meg, hívjuk vissza az égre!

– Igen ám, de hol találjátok meg? – kotkodácsolt a kotlós. – Tán bizony tudjátok, hol lakik?

– Nem tudjuk – csipogták a kiscsibék –, de majd mindenkit megkérdezünk, akivel összetalálkozunk.

– Koty-koty-koty, jól van, menjetek – mondta a kotlós, és ahogy illik, útravalót készített a csibéknek. Adott nekik kicsi zsákot, kicsi zacskót, a zsákocskában magocskát, a zacskóban meg mézeskalácsot. A kiscsibék útra keltek.

 

 

Mentek, mendegéltek, egyszer csak a káposztáskertbe értek. Látják, hogy az egyik káposztalevélen ül valaki, nyújtogatja a szarvát, hátán hordja a házát. Egy csigabiga! A kiscsibék megálltak, megkérdezték tőle:

– Csigabiga, nem tudod, hol lakik a napocska? – Én nem tudom, de ott ül a kerítésen a szarka, ő bizonyosan tudja.

 

 

A szarka meghallotta, hogy emlegetik, hát mindjárt közelebb röppent, és csirregni kezdett:

– Csibe, csibe, kiscsibék, hová mentek, kiscsibék?

– Elbújt a napocska, megyünk, megkeressük.

– Én is megyek, én is megyek! – örvendezett a szarka, és még közelebb röppent.

– De tudod-e, hol lakik? – kérdezték tőle.

– Azt biz’ én nem tudom, de nyúl koma talán tudja, itt lakik a szomszédban, a répaföld csücskében. A kiscsibék meg a szarka elmentek a répaföldre. Mikor látta a nyúl, hogy vendégek közelednek, fejébe húzta a sapkáját, a bajuszát megpödörte, és a háza kapuját még jobban kitárta.

 

 

– Nyulam-bulam – csipogták a csibék, csirregte a szarka –, a napocskát keressük, nem tudod, hol lakik?

– Azt biz’ én sem tudom, de a szomszédom, a kacsa bizonyosan tudja. Itt lakik a nádasban, a patak közelében.

No, elmentek a nádasba, a nyúl is velük ment. A patak partján megtalálták a kacsa házát meg egy szép piros ladikot, a ház mellé volt kikötve.

 

 

– Hé, szomszédasszony, itthon van-e kelmed? – kiáltotta a nyúl.

– Itthon, itthon! – hápogott a kacsa.

– A tollamat szárítom, három napja nedves, nem süt a napocska.

– Éppen őt keressük! – csipogták a kiscsibék, csirregte a szarka, a nyúl meg buzgón bólingatott hozzá. – Nem tudod, hol lakik?

– Azt biz’ én sem tudom, de a patak túlsó partján, az odvas bükkfa alatt lakik a sün, az bizonyára tudja. Beültek mindannyian a csónakba, áteveztek a patakon, hogy megkeressék a sünt. Meg is találták, ott szunyókált sün koma a bükkfa tövében.

 

 

A tartalom többi része a Játéktár tagok számára érhető el. Itt tudod megvásárolni a Játéktár tagságot.