Ebben az évben 21 kis óvodás óvónénije leszek, így a szeptemberi ovikezdés során nekem is meg kell szoknom az új csoportban már hagyománnyá vált szokásokat, szabályokat.
Ehhez szerencsére maximális támogatást kapok, mert egy nagyon kedves, barátságos környezetbe kerültem, ahol teljesen otthon érzem magam… már csak azért is, mert én is itt voltam óvodás. 🙂
Az első két hét az oviban mindig a “visszaszokásról” szól, hiszen a nyári szünet, vagy lazább oviba járás után még a nagyobb gyerkőcöknek is meg kell szokniuk újra az ovis napirendet. Most ráadásul a személyemben még új óvónénit is kaptak, így igazán időt kell hagynunk a barátkozásra, ismerkedésre.
Az első héten én leszek velük a délutáni altatás során, ezért egy kicsit átnéztem a régebbi altató énekeket, versikéket, hogy a mese után már kívülről tudjam őket. Gyűjtögettem még hozzá párat, így remélem számotokra is hasznos lesz akár az otthoni, akár az ovis elalvás során.
A sort azokkal a kis dalokkal, versekkel kezdem, amiket a saját gyerekeimnek is mondtam, énekeltem elalváskor amikor kicsik voltak. Valamiért az oviban is ezeket szoktam elsősorban elővenni 🙂 .
Hétpettyes katicabogárka
Az én egyik kedvencem ez a dalocska, amit nagyon szeretek énekelni a gyerekeknek (és amúgy ők is hamar és szívesen megtanulják, de persze alvás idején ők nem éneklik).
Találtam róla egy kedves videót, ami még talán a Covid idején készülhetett és nagyon kedves kis ötletként még hátteret is rajzoltak hozzá a bölcsis gondozónénik.
Égből pottyant mesék
A másik kedvencem amit még a saját gyerekeimnek énekeltem az “Égből pottyant mesék” befejező dala. Nem tudom, ki emlékszik közületek az “Égből pottyant mesék” sorozatra, Levente Péter és Gryllus Vilmos TV műsorára, ahol gyerekek rajzai alapján szövődtek a kitalált mesék. Itt olvashatsz róla egy kis infót.
Ennek a műsornak a végén volt egy búcsúzó, elköszönő dalocska, ami nekem nagyon tetszik a mai napig. Valahol úgy olvastam, hogy a szerzője Zs. Nagy Lajos, a címe pedig Altató. Én csak a megzenésített változatát ismerem.
Az egyszervolt.hu oldalán meg tudjátok hallgatni.
Aludni kéne már most,
mert lebontják a várost:
Manócskák szedik széjjel,
hogy ne zavarjon éjjel.
A ricsajt zsákba rakják,
az utcát összehajtják,
S míg csillagfényt szitálnak,
csöndesként citeráznak,
Hogy álmotokban szépen
táncoljatok az égen,
Táncoljatok szépen
Álmotokban a réten!
Egyszer volt, hol nem volt (lencsi lány)…
Ezt a kis dalt leginkább a kislányomnak énekeltem, sokkal lassabban és halkabban, mint ebben a videóban 🙂
Természetesen nem hiányzott nálunk sem a klasszikus altató vers József Attilától, persze a kis Balázs név helyett mindig a saját gyerekeim nevét mondtam 🙂 .
József Attila: Altató
Lehunyja kék szemét az ég,
lehunyja sok szemét a ház,
dunna alatt alszik a rét –
aludj el szépen, kis Balázs.
Lábára lehajtja fejét,
alszik a bogár, a darázs,
vele alszik a zümmögés –
aludj el szépen, kis Balázs.
A villamos is aluszik,
– s mig szendereg a robogás –
álmában csönget egy picit –
aludj el szépen, kis Balázs.
Alszik a széken a kabát,
szunnyadozik a szakadás,
máma már nem hasad tovább –
aludj el szépen, kis Balázs.
Szundít a lapda, meg a sip,
az erdő, a kirándulás,
a jó cukor is aluszik –
aludj el szépen, kis Balázs.
A távolságot, mint üveg-
golyót, megkapod, óriás leszel,
csak hunyd le kis szemed, –
aludj el szépen, kis Balázs.
Tűzoltó leszel s katona!
Vadakat terelő juhász!
Látod, elalszik anyuka. –
Aludj el szépen, kis Balázs.
Szintén nagy kedvenc volt nálunk Weöres Sándor Bóbitája, és ezt az ovisoknak is nagyon sokszor énekeltem:
Halász Judittól a “Csiribiri” is altatódal volt nálunk otthon, bár a szövegét mindig összekevertem 🙂 . Itt meg tudod hallgatni, ha szeretnéd.
Zelk Zoltán versét a gyerekeim olyan sokszor hallották, hogy a végén megtanulták, pedig nem kimondottan ovisoknak való 🙂
Zelk Zoltán: Este jó
Este jó, este jó,
este mégis jó.
Apa mosdik, anya főz,
együtt lenni jó.
Ég a tűz, a fazék
víznótát fütyül
bogárkarika forog
a lámpa körül.
A táncuk karikás,
mint a koszorú,
meg is hal egy kis bogár:
mégse szomorú.
Lassu tánc, lassu tánc,
táncol a plafon,
el is érem már talán,
olyan alacsony.
De az ágy, meg a szék
messzire szalad,
mint a füst, elszállnak a
fekete falak.
Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is, mint a füst,
mert könnyű vagyok…
Ki emel, ki emel
ringat engemet?
Kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet…
Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül és ott ülök
az ölében én.
A leges-leges-leges-legutolsó mese, vers és ének után pedig amikor nálunk ez következett, akkor biztosan tudták a gyerekeim, hogy ezután már aztán tényleg aludni kell 🙂 :
Móra Ferenc: Este című verse sem ovisoknak való, valamiért mégis nagyon szerette hallgatni a lánykám :
Móra Ferenc: Este
Este van, este van,
Édesapa fáradt –
Aranyhajú lányom,
Te bonts nekem ágyat.
Szelíden te simítsd
Puhára a vánkost,
Ágyam szélire is
Te ülj ide már most.
Homlokomon a bú
Nagyon elborongott,
Kicsi száddal róla
Leheld el a gondot.
Virágfejecskédet
Hajtsd szívem fölébe,
Nevess éjszakára
Csillagot beléje.
Mesélj is majd egyet
Szegény apukádnak,
Úgy, mintha mesélnél
A hajas babádnak:
“Volt egy szegény ember
Nagy meseországba,
Nem volt mása, csak egy
Aranyhajú lánya…”
Tente, baba, tente…
Nálunk ez a régi kis altatódal is nagy kedvenc volt, főleg amikor kisebbek, 2-3 évesek voltak a gyerkőceim. Ebben a videóban még gyakorolni is tudsz, mert a dal ismétlése egy karaoke változat 🙂 .
Most pedig jöjjön néhány innen-onnan gyűjtögetett altató versike és dal. Talán megtetszik nektek is valamelyik! 🙂
Altató mondóka
Arany kertben aranyfa
aranymókus alatta
arany csengő muzsikál
pici baba szundikál.
*****
Aludj édes, álmodjál,
Senki sincs már ébren!
Földön csak a szerelem,
És a hold az égen!
*****
Aludj baba, aludjál, nyuszika is alszik.
Este van a faluban, esti harang hallik.
*****
Este van már, alkonyul,
nyuszi füle lekonyul.
Dorombol a kiscica,
aludj te is kisbaba.
Szalai Borbála: Este
Itt van az este. Feketére festve.
Alszik a kert, szunnyad a rét,
takarójuk csillagos ég.
Lendvai Ilona: Ringató
Aludj el kislányom,
Gyönyörű virágom,
Éjszínű szemeden
Kopogtat az álom.
Egy csillag, két csillag,
Szívemmel ringatlak,
Öt csillag, hat csillag,
Soha el nem hagylak!
Az alábbi három vers szerzőjét sajnos nem ismerem, “Pipacs-versek” néven találtam:
Altató
Aludj csillagom hunyd be a szemed,
látod mama is lefekszik veled,
simítja takaród, őrzi álmodat,
míg az álommanó meg nem látogat.
Altatót dúdol, mesélget neked,
amíg elalszol, fogja a kezed.
Hold fénye világít be az ablakon,
elszundít mama is, aludj csillagom.
Estefelé
Este, mikor a csend leszáll,
halkul a város, némul a táj,
aludni tér, fészkére száll,
lomb közé bújik sok kis madár.
Vonatfütty úszik a levegőben,
gulya kolompol hazamenőben.
Kutyánk a kertből figyeli őket,
megugatja a járókelőket.
Vetve a fészek
Vetve a fészek, kismadaram,
párnácska, paplan mind benne van.
Bújj be madárka, hunyd be szemed,
fáradt mama is, alszik veled.
Pipu kutyád sem kóborol el.
Kosarát nézi szeretettel,
ugrik helyére, körbe forog,
és máris alszik, nem hunyorog.
Aludj babám, aludj csillagom,
álommanó halkan beoson,
kanári, cica csendesedik,
egyik sem ébred fel reggelig.
Álmodban várjon ezer játék,
királylány, herceg, száz ajándék.
Kívánom néked szeretettel,
csak szépet álmodj, míg felnőtt leszel!
Őri István: Hold anyó meséi
Patak partján, rétek alján
lepkeszárnyon szállni jó,
gyere te is, repülj velem
kedves-kerek Hold Anyó!
Szemed csillan patak vizén,
táncra perdül mind, ki jó,
gyere közénk, táncolj velünk
bűvös fényű Hold Anyó!
Édes szellő, röpke árny,
kacagó szép szivárvány,
ugye látod, milyen jó,
szép a világ, Hold Anyó!
Megölellek, megszeretlek,
soha többé nem engedlek,
életem vagy, ó be jó,
kedves öreg Hold Anyó!
Álmos szemek le-le csukva,
mécses lángja girbe-gurba,
ágyba menni volna jó,
jó éjszakát, Hold Anyó!
Göndör mosoly, kicsi kéz,
Álomország, szép, de szép!
Ó be jó, ó be jó,
mosolyog a Hold Anyó!
Tordai Jolán: Anya betakar
Hallod a csöndet? Elpihent a szél.
Esteli égen a hold útra kél.
Alszik az utca, fű, fa, lombos ág.
Lepke, madárka már aludni szállt.
Csak egy magányos fülemüle zeng,
csillagos fényben esti dalba kezd.
Miért szól az ének? Altatni akar.
Aludj el szépen, anya betakar.
Johannes Brahms: Bölcsődal
Édes álmot, jó éjt,
amit kis szíved kért.
Amit vártál oly rég,
nézd mi szép most az ég!
Csillagfény ragyog rád,
Sötét fák lombján át.
Gyere, szép virágszál,
kicsi bölcsődbe már!
Aludj békén, csöndesen,
drága jó gyermekem!
Ha majd elszáll az éj,
kedves nótával kélj!
Holnap új mosoly vár,
ahol víg lábod jár.
Ott a fűszál szebben nő,
nincs ott gond, búfelhő.
Aludj jól, aludj hát,
Sok kis csillag néz rád!
Kövesdi János: Bölcsődal
Békén szusszan a mackó had,
Puha párnán alszik a tó.
Lengő hinta is elszunnyad,
Sűrű éj lesz jó takaród.
Kicsim álmodj már,
Csuda álmot láss,
Ide repül a szemedre.
Csitt kicsi tente.
Csillag gyermeket elringat odafönn a Hold nagyapó.
Kicsim álmodj már,
Csuda álmot láss,
Ide repül a szemedre.
Csitt kicsi tente.
Csillag gyermeket elringat odafönn a Hold nagyapó.
Gazdag Erzsi: Ringató
Ring, ring,
ring a nád.
Nádon ring a fészek.
Nádirigó kisfia,
aludj, álmodj szépet!
Du-du
szól a szél.
Szól a szél dudája.
Elaludt a kisrigó.
Alszik a nád és a tó.
Alszik, alszik minden.
Aludj te is, kincsem!
Őri István: Altató
Tiszta Hold, csendes Szél
éj sötétje táncra kél
tündér szárnyán itt terem…
Aludj, aludj, Gyermekem…
Fényes Hold, kedves Szél
halld hát kicsim, mit mesél:
“Túl hegyeken, túl tengeren
birodalmát tündéreknek, ott lelem…”
Aludj, aludj, Életem…
Gyémánt Hold, könnyű Szél
ülj hátára és ne félj
szálljunk együtt messze, el…
Aludj, aludj, Kedvesem…
Csendes álmod, ó, be jó
vigyázzon rád Hold Anyó!
Kicsi szemed csukva már
selyem-lelked messze jár…
Piros ajkon álom kél…
röpítsd messze, pajkos Szél!
lássa mind, mit látni kell,
Tündérország oly közel…
Szállj, szállj, messze szállj
siess, Gyöngyöm, meg ne állj
szerelemre, boldogságra
új hazádban rátalálj…
Aludj, aludj, Gyermekem…
Aludj, aludj, Mindenem…
Aludj, aludj, Kedvesem…
Aludj, aludj, Életem…
Tasnádi Varga Éva: Alszik a rét
Tavaszi szélben alszik a rét,
hold dédelgeti fák levelét.
Méh is elrakta kis kosarát,
sárga kabátot vesz fel a nád.
Mákvirág hunyja szép szemét,
esti ruhába bújt az ég.
Mókusgyerek is szendereg,
szellő járja a kerteket.
Nyulacska fekszik és pihen,
homályos erdő mélyiben.
Harkálymadár azt mondja kopp,
várjuk csak meg a holnapot.
Sündisznó mondja, itt az est,
társaidat most ne keresd.
Brummog a mackó, este van,
fáradtnak érzem most magam.
Szitakötőnek szárnya ragyog,
erdőben járnak szép szarvasok.
Őzike lába messzire visz,
halakat dajkál, ringat a víz.
Bokrok tövében alszik a hangya,
levélből készült paplan takarja.
Harmat hull már a tücsök fejére,
aludni hívja párnája széle.
Jánosbogárka lámpája fénylik,
bokortól fáig, göncölszekérig.
Ráhinti fényét fűre, bokorra,
nagyokat horkol vackán a róka.
Százszorszép a réten,
elalszik most szépen,
aludj te is Zsuzsi lányom,
csillag jár az égen.
Százszorszép virága
szirmait bezárta,
eloltjuk a fénylő lámpát,
csend borul a házra.
Pákolitz István: Altató
Hunyorog a kályha mélyén a parázs.
Altasson el kedves, ez a dúdolás.
Kint a barna este lomhán andalog.
Aludj, én vagyok most őrzőangyalod!
Aludj, kicsi Éva, álmodj szép jövőt,
derűs állomásra boldog érkezőt.
Álmodj sima vízű, kék színű tavat,
benne ezüstszárnyú kis aranyhalat;
búzatábla szélén csengős barikát;
simogassa selymes, kék búzavirág;
picurka kezedből friss füvet egyen!
Boldogságot álmodj, s valóság legyen!
Aludjon, álmodjon minden csöpp gyerek;
értük fogjuk egymás kezét, emberek!
Mihail Eminescu: Jó éjszakát!
Ezernyi álmos kis madárka
Fészkén lel altató tanyát,
Elrejti lombok lenge sátra;
Jó éjszakát!
Sóhajt a forrás, néha csobban,
A sötét erdő bólogat –
Virág, fű: szendereg nyugodtan,
Szép álmokat!
Egy hattyú ring a tó vizében,
Nádas-homályba andalog;
Ringassanak álomba szépen
Kis angyalok!
Tündérpompájú éji tájon
Felkél az ezüst holdvilág;
Összhang a föld, egy édes álom…
Jó éjszakát!
