„A piros kabát kalandja” egy rövid, egyszerű kis őszi mese, ami a legkisebb ovisok számára is könnyen befogadható. A mese rövid, és a története sem bonyolult, így arra is alkalmas, hogy néhány mesehallgatás után a gyerekek is megpróbálják elmesélni, eljátszani.
Készítsd el a szereplőket és tartsatok egy őszi mesedélutánt otthon – vagy játszd el a gyerekeknek az oviban a történetet! A készülődéssel egyik esetben sem kell sokat bajlódnod, mert gyorsan kinyomtathatod a szereplőket!
Őszi háttérként két fát is találsz, amelyeket egyszerűen ráragaszthatsz egy papírdobozra, így már kész is van a meséhez a háttér. Papírgurigából is egyszerűen készíthetsz fákat, ehhez itt találsz ötletet, és itt is.
Mivel a papírdoboz amúgy is barnás színű, szerintem tökéletesen megfelel egy őszi háttér részeként, de ha szeretnéd kicsit dekorálni, becsomagolhatod bármilyen csomagolópapírba.
A szereplőket nyomtatás után laminálhatod, vagy ragaszd keményebb kartonpapírra, vágd körbe, és ragaszd rá egy papírgurigára. Így egyszerűen megállnak, és a gyerekek is tudnak velük játszani.
Az így elkészült bábokat bármilyen, általuk kitalált kis történethez fel tudják majd használni. Az őszi háttér pedig bármelyik őszi mesénél jó szolgálatot tesz majd.
A piros kabát kalandja
Angol mese – Bartócz Ilona átdolgozása
Huíj… huíj… – Matyiék ablaka alatt fütyült, dudált a szél, és a kertben a fák nyöszörögve hajladoztak, s hullajtották a leveleiket.
– Hullanak a falevelek. Jön az ősz– mondta Matyi.
– Ki is mosom a piros kabátodat – szólt mami –, a szélben hamarosan megszárad majd.
– Jó, legalább holnap már a piros kabátomban sétálhatok. Mami kimosta a piros kabátot, kivitte a kertbe, két fa közé kötelet feszített, arra akasztotta.
– Huíj… huíj… – fütyült a kegyetlen szél. Fölkapta a kabátkát a kötélről, s röpítette. Addig röpítette, míg a piros kabát fönn-akadt egy öreg tölgyfa ágán.
– Látogatóba jöttél hozzám? – kérdezte az öreg tölgyfa.
– Nem hiszem – mondta a piros kabát –, úgy történt, hogy éppen ide fújt a szél. De szeretnék visszamenni Matyiék kertjébe.
– Majd csak érted jön valaki – suttogott az öreg tölgyfa. De a piros kabátkáért nem jött senki; sem Matyi, sem mami nem tudta, hogy elvitte a szél. A piros kabát sírdogálni kezdett, nagyon vágyódott Matyi után. Egyszer csak hallja ám:– Muuuú… muuuú…
– S a tölgyfa alá állt egy pirostarka tehénke.
– Vegyél le, tehénke – kérlelte a piros kabát –, vegyél le a tölgyfáról, és vigyél haza Matyiék kertjébe! A pirostarka tehénke szarva nem ért föl a piros kabátkáig.
– Bee… beee… – A tölgyfa alá állt egy fehér szőrű bárányka.
– Vegyél le, bárányka – kérte a piros kabát –, vegyél le a tölgyfáról, és vigyél haza Matyiék kertjébe! De a fehér szőrű bárányka nem tudott felugrani a piros kabátkáig.
– Nyihihihi… – nyerített egy fekete lovacska, és a tölgyfa alá állt. A piros kabát sírva kérte:– Vegyél le, lovacska, és vigyél haza Matyiék kertjébe!
De a fekete lovacska hiába ágaskodott, nem érte föl a piros kabátot.
– Csip-csirip – csiripelte egy színes tollú madárka, és a tölgyfa ágára szállt.
– Éppen téged vártalak! – örvendezett a piros kabátka.
– Végy a csőrödbe, és vigyél haza Matyiék kertjébe!
A madárka a csőrébe kapta a piros kabátot, de a szél kitépte a csőréből, és röpítette, vitte árkon-bokron át, s egyszer csak szépen letette Matyiék házának a küszöbére.
Matyi kinyitotta az ajtót, és azt mondta:
– Nézd csak, mami, a szél már meg is szárította a piros kabátomat, és idehozta a küszöbre!
A tartalom többi része a Játéktár tagok számára érhető el. A Játéktár tagságot itt tudod megvásárolni.
